Forgotten man

Genesis

2017. október 26. 11:50 - Forgotten man

„A Genesis-ben a kamerámon keresztül a természet szólt hozzám. Megtiszteltetés volt hallgatni.” Sebastião Salgado

trojka1_kovago-nagy_imre_i189.jpg

Sebastião Salgado fotográfus hét évet utazott a Föld körül, hogy felfedezze azokat a helyeket, állatokat, amelyeket még nem ért el a modern világ rombolása. A Műcsarnokban kiállított közel két és fél száz nagyméretű kép arra hívja fel a figyelmet, hogy a meg kell védenünk a környezetünk, óvni kell a veszélyben lévő hegyeket, sivatagokat, óceánokat, élőlényeket, kultúrákat.

A kiállítás ihlette Genesis táncjátékot, október huszonnegyedikén, egyszeri alkalommal mutatta be a Trojka Színházi Társulás. 

trojka13_kni1121.jpg

Az elsősorban fizikai színházként ismert együttes 2013-ban alakult. Nevük - Soós Attila művészeti vezető elmondása alapján - utal az alkotó, előadó és közönség kapcsolódására, ahol a meyerholdi elméletet követve megváltoztatja, lebontja a néző és játszó közti "negyedik falat". A mozgás és gesztusok nyelvén mesélik el a társulatot ingerlő, érdeklő problémákat, irodalmi adaptációkat. 

A Genesis mesélői a Bata Éva, Bárnai Péter és Soós Attila; a jelmezeket Szlávik Júlia álmodta. Az alig fél órás előadás játék a Teremtővel, a természettel, nővel és férfival, káosszal és renddel azaz a Mindenséggel. 

trojka15_kni1131.jpg

Az egymást követő és egymásból fejlődő képek sora mintegy ellentétpárok mesélik el a Kozmosz születését. Környezetünk és az élővilág létrejöttét, férfi és nő harcát, az egyetemes világ nagy kérdéseit. Az erőszak, a hatalom és leigázás tragédiáját, a környezetünkkel való érzéketlenség stációit. A rend és káosz állandó pulzálása szab keretet ennek az impulzív, lényegre törő és szuggesztív játéknak. A mozgás és gesztusok, apró sóhajok mindenki számára érthető nyelve egy saját genezis megélésére késztet. Az inspiratív előadás a mozgással szembeni ellenpontja a csend és Bach elementáris zenéjének váltakozása. A passzív agresszív játék másik eszköze a harcművészeteket idéző mozdulatsor. 

trojka10_kni1097.jpg

Nem tudom nem kiemelni az előadásból a mindig átütő erejű színésznőt, Bata Évát. Évek óta figyelem munkásságát és mindig letaglóz egyszerű, sallangmentes és ugyanakkor nagyon tiszta játéka. A kiváló beszédtechnikával- és adottságokkal megáldott színésznő ebben a produkcióban csak a testbeszédére, a gesztusokra és mindenek előtt a tekintetére hagyatkozhatott. Fájdalmasan egyszerű elbeszélésmódja lebilincselő volt és a szemében tükröződő érzelmek vihara rabul ejtette a nézőt. A világmindenség egész története tükröződött tekintetében, Bata Éva maga volt a Genesis ezen a műcsarnok béli estén. 

 Fotó: Kővágó- Nagy Imre

 

 

Szólj hozzá!

#metoo margórájára

2017. október 23. 17:09 - Forgotten man

Az elmúlt egy hétben számtalan postot, kommentet olvastam #metoo témában. Azt gondoltam, távol tudom magam tartani és ezúttal befogom a szám. Nem, nem sikerül. Elborzadva látom, hogy a kommentek felében a kiszolgáltatott fél a hibás. Hogy az a közvélekedés: húsz vagy harminc év után erről minek beszélni? Ami még ijesztőbb: a férfi áldozatok mintha nem is léteznének.
A molesztálás fogalmával először a saját lakásunk falai között találkoztam. Apu egy festő barátja kezdett verbálisan molesztálni (hogyan b@@@@na szét engem a szűz kislányt), majd kicsit fogdosott is - sicher was sicher -. Apa kipenderítette a házból. Ha véletlenül üzleti vagy egyéb okokból jött, mindig sikerült távol maradnom. Habár én szégyelltem magam, apa próbálta azzal elütni, hogy ez egy "f@sz" ne is foglalkozz vele. Aztán jött az egyetem és az egyik tanárunk először csak célozgatott, aztán továbbment. Stúdióban voltunk, nem teremben. Nyílt titok volt mit csinál. Még akkor sem sikerült elkapni, amikor már oktatóként mentem vissza az intézménybe. Azt mondta apának, amikor négyszemközt határozottan megkérte állítsa le magát: miért tenném, úgysem kapnak el... Hogy behúzott-e apa? Sosem tudom meg, de velem szemben enyhült a nyomás.
Nyilván, ahogy bekerültem a szakmába apa felkészített: sajnos ez a probléma bármikor előkerül. Legalább próbáljam visszafogni a nőiességem, hátha az segít.  A mindennapjaim része lett a verbális molesztálás, hisz ez a szakma ilyen. A barátnőim állandóan azzal rágják a fülemet, miért járok állandóan nem feltétlenül előnyös ruhákban és gyakorta feketében. Hát ezért...Kell a francnak, hogy egyszer öltözzek nőnek és akkor megjárjam? Igaz, sosem akkor jött a "pofon" azaz a nem várt kísérlet, amikor esetleg dekoltált pólóban vagy miniszoknyában mászkáltam. Fordult elő, hogy KK-n, WW élő közben pofoztam fel valakit, mert nem értette, hogy nem.
Annak, aki az elkövető ez egy vicc, egy viselkedési norma. Nekem, aki elszenvedem szégyenérzet, félelem és fájdalom. Pedig én beszélek róla és hellyel-közzel tudom is egyik-másik "személyeskedő" kollégám kezelni. Ugyanakkor összerezzenek, ha ismeretlen férfi kerül a hátam mögé, mi több tudattalanul nem adok módot arra, hogy bárki y kromoszómás kartávolságon belül látótéren kívül essen. Akik ismernek és akiket ismerek, azokban könnyebben bízom, de kell egy kis idő, hogy ne kelljen fegyelmeznem magam, amíg megszokom a teljesen normális, hétköznapi testi közelséget.
A baráti köröm nyilván a médiából, színházból, kommunikációs területről kerül ki. Nem egy barátnőm érintett hasonlóan, mint én magam. Van, aki közülük beszél a vele történtekről, van aki mélyen hallgat. Van akiről csak azért tudom, mert ismerem az érintettek testbeszédét. Mert akivel egyszer megtörtént az ösztönösen érzi a másikon a "sorközösséget". És igen... van, aki sok-sok évvel a történtek után tud/képes beszélni arról, amit átélt. Van, akinek olyan trauma, hogy élete végéig képtelen kimondani az igazságot és van, aki elvicceli. Én, aki mindenből igyekszem viccet csinálni, ehhez a módszerhez folyamodom és általában humorral igyekszem leszerelni a tolakodókat és megtalálni az egészséges egyensúlyt a "még lehet, ennek még bele kell hogy férjen egy férfi kollégától" és az "ezt már nem" kategória között. Szerencsés vagyok, mert az alapvetően vidám természetem segítségemre van. Ugyanakkor van, aki alkatából adódóan nem tudja elengedni az őt ért traumát. Vele szemben a környezetnek kell toleránsnak lenni. 
Van olyan férfi a környezetemben, aki szintén érintett. Meleg szívvel ajánlották, hogy fedezze fel magában a homoszexualitást. Van, akit verbálisan; van, akit fizikailag is molesztáltak. Van, aki valahogy elhitette magával, hogy biszexuális és/vagy meleg és állandó kételyek, őrlődések és szexuális zavarok közepette éli az életét. Van, aki beszél róla- nyíltan, őszintén. Van, aki támad, ha szóba hozom a kérdést és nem fogad el segítséget és van, aki a hallgatás beleegyezés alapján úgy véli, az is elég ha tudom, hogy ő is tudja, hogy én tudom. Bármelyik esetet is nézzük, ők is áldozatok és jóval nehezebben lépnek ki az árnyékból -akár- negyven vagy ötven év múlva, mert az ő szégyenérzetükhöz az általános homofób magatartás, meleg ellenességgel való harc is társul. Bárhogy is van, a férfiak szenzitívebb helyzetben vannak a segítségkérés tekintetében, hisz az erős alfáról nehéz elhinni, hogy zsarolható, hogy esetleg védtelen vagy éppen érzékeny és nála is vannak erősebbek. Pedig vannak. Mindenkinél van egy, aki a másikat igába tudja hajtani. 
Akár nő, akár férfi az érintett, higgye el mindenki, aki megúszta: rohadt nehéz felvállalni. Kiváltképp, mert az első reakció mindig az, hogy persze mert te provokáltad. A nagy büdös francokat. Provokálja a tudod ki... Lehet, hogy valakinek erős a nőies kisugárzása, átlagon felül vonzó, de azt semmiképp nem akarja, hogy elvegyenek tőle valamit, amit nem szívesen ad. Befogadni bármit, amit nem kíván az ember, ha egy nem ízlő ételről beszélünk sem szívderítő, akkor ne is beszéljünk esetleg egy másik ember testrészéről....
Persze jogosan merül fel a kérdés: ennyi év hallgatás után valóban szét lehet-e rombolni egy ember jóhírnevét, életét, családját, egzisztenciáját. Én magam, nem az a fajta vagyok, aki a médiában nevekkel apellál még ha meg is lenne minden eszközöm. Van, aki úgy gondolja így könnyebb. A döntés, súlyos felelősség. Egy biztos: amikor nagy hangon védjük a támadó magánéletét egy pillanatra álljunk meg és gondoljuk végig, hogy az áldozat élete a tett elkövetésének pillanatától romba dől. Hangsúlyozom, nem kell ehhez effektív nemi erőszak, elég ha verbálisan molesztálnak, kicsit tapiznak, akarata ellenére megcsókolják az embert vagy egy olyan férfi nemi szervét adják az ember kezébe, akit nem hogy nem kíván, ad abszurdum visszataszítónak talál. Csak az törjön ebben az esetben is pálcát, akinek van tapasztalása a témában és óvakodjunk a "biztos nekem van igazam" attitűdtől, mert lehet, hogy nem. Sajnos pont azok nem tudnak bocsánatot kérni vagy azt mondani: tévedtem, akik a legnagyobb hanggal állítják, hogy náluk van a bölcsek köve. Ebben az esetben, mint oly sokszor máskor sem ártana megállni egy pillanatra, távolabb helyezkedni és csak némi perspektíva birtokában kimondani a véleményünket. Talán segítene... talán igazságosabban ítélkeznénk mások felett... talán.   
Szólj hozzá!

I killed my mother

2017. október 01. 14:38 - Forgotten man

Visky András: Megöltem az anyámat drámája nagy sikerrel futott a washingtoni Spooky Action Színház feldolgozásában. A véletlen úgy hozta: a záró előadáson jártam. 

i-killed-my-mother_5_kicsi.jpg

A szerző marosvásárhelyi születésű drámaíró, aki többek között a Kolozsvári Állami Magyar Színház dramaturgja, művészeti aligazgatója. Rendszeresen tanít mind Romániában, mind Amerikában. Nagy Natália először Londonban, majd az Egyesült Államok fővárosában vitte színre a mély és megrázó monodrámát. A történet kelet- európai szemmel fájdalmasan ismerős. A rendszerváltás éveiben egy félig roma, félig magyar lány az önazonosság keresése jegyében elkezdi felkutatni a gyökereit. Története az 1980-as évek Erdélyének egyik árvaházában kezdődik, ahonnan spirálisan felfelé haladva lassan megismerjük Tatrosi Bernadettet és történetét. A tág és mégis oly szűknek tűnő és egyszerű tér lehetővé teszi, hogy a színészi játékra koncentrálva együtt fedezzük fel a felidézett és újrajátszott élettörténetet; találjuk meg Berndadett identitását. 

i-killed-my-mother_4_kicsi.jpg

A Spooky Action Theater Washington szívében, a Dupont Circle-hez közel, egy templomban működik. A magas bérleti díjak a terek megosztását igénylik, így adhat otthon Isten háza egyszerre egy zeneiskolának, egy színháznak és az imának. Ahogy az a kis alkotó műhelyekre jellemző, a színész lehet éppúgy világosító, mint rendező asszisztens vagy éppen jegyszedő. Ez itt sincs másként. Örömmel tapasztaltam, hogy az amerikai közönség éppoly nyitott és fogékony az alacsony költségvetésből ám annál nagyobb tehetségből, kitartásból üzemeltetett színházakra, mint a budapesti közönség. 

A magyar származású, ám Amerikában élő rendező különös érzékenységgel nyúl a drámához. Mind nyelvezetében, mind dramaturgiájában rendkívül finoman igyekszik megértetni a megérthetetlent: a ceaușescui diktatúra idején mindennapos nyomort, kilátástalanságot. Az árvaházakban tengődő érzelmileg és fizikailag kizsákmányolt gyermekek reménytelenségét. Az őket használó és kihasználó felnőttek semmihez nem fogható érzéketlenségét. A rendszer igazságtalanságát, az identitásukat kereső fiatal felnőttek személyes drámáját. 

i-killed-my-mother_2_kicsi.jpg


Irene Grigutza és Bernadett belső háborúját, a felsejlő szálakat, az újra megtalált és lépésről lépésre épített identitás rezdüléseit szívbemarkolóan tárja elénk Erica Chamblee. Az afroamerikai színésznő végtelen egyszerű játéka szívbe maró pillanatokat szerez a közönségnek. Az őt támogató és az önmegismerésbe emelő hat színész szintén pontos, precíz és kiváló munkával honorálja a közönség minden rezdülését. A rendezői koncepció ötvözi a prózai játékot, a zene minden lélekhez előrő hatását és a mozgásszínház adta lehetőségeket. Társulata pedig jelesre vizsgázik a gazdag színészi eszköztár használatából. Nem véletlenül fogadta tegnap este is álló vastaps az előadást és peregtek a könnyek mind a színészek, mind a közönség szeméből a Csík Zenekar "Most múlik pontosan feldolgozása" alatt.  

i-killed-my-mother_3_kicsi.jpg

Szívből remélem, hogy az előadás változatlan formában eljut Magyarországra is. Mély, izgalmas és hosszas elgondolásra késztető este áll mögöttem, ami nem haboz felhívni a figyelmet a megbocsátás fontosságára és felszabadító erejére.  

Szólj hozzá!

Budapest Bár

2017. augusztus 23. 11:14 - Forgotten man

Habár ismertem a Budapest Bár zenekart, szívesen hallgattam a számaikat, de keresni, nem kerestem őket. Ha az unokahúgom nem lenne hatalmas rajongójuk, sosem kezdek el koncertekre járni...és egy tartalmas, minőségi szórakozást nyújtó élménytől fosztom meg magam. Személyes ajánló azoknak, akik még nem ismerik a Budapest Bárt. 

Az eddig sem volt kérdés, hogy az öt fős csapat kiváló zenészekből áll. Farkas Róbert eredetileg egy album erejére trombitálta össze a zenekart és invitálta öröm zenélni az azóta állandó énekesekké avanzsált művészeket. A sikerre való tekintettel együtt maradtak és tíz éve szórakoztatják a közönséget. Farkas Róbert virtuóz hegedűjátéka mindig lenyűgöz. Farkas Mihály nemcsak egyszerűen cimbalmozik, művésze a hangszerének. Farkas Richárd szó szerint vérbeli zenész, sosem járt zeneiskolába. Ökrös Károly egészen egyedi hangokat csal elő harmonikájából. A zenekar dobosa Kisvári Ferenc, aki komfortosan érzi magát bármely zenei stílusról legyen is szó. 

Az énekes sora sem kevésbé színes: Bohumi Dóri, Németh Juci, Rutkai Bori, Ferenczi György, Frenk, Keleti András, Kiss Tibi Kollár- Klemencz László, Lovasi András, Szűcs Kriszitán, Mező Misi és végül Tania Saedi. Mindegyik művész a maga, egyéni stílusát ötvözi a Budapest Bár zeneiségével. Kiválóan kiegészítik egymást és nincs olyan koncert, aminek "meló szaga" lenne. Érezhető: ezeken a fellépéséken mindenki örömmel vesz részt.

Mindegy, hogy kis kocsma, Állatkert vagy Budapest Park... a zenekar ugyanazzal a zenei igényességgel lép a közönség elé. Számaik, zenei nyelvezetük-, és stílusuk újra és újra elvarázsolja közönségüket. Nótáik hangszerelése a legporosabb, századfordulói dallamot is szerethetővé, dúdolhatóvá teszi. Népszerűségüket és kortalanságukat mi sem  tükrözi jobban: rajongóik között az egészen pici gyerekektől, az idős hallgatókig minden korosztály képviselteti magát. Szívmelengető látni, ahogy a tinédzser együtt ropja a nagymamájával a dédi által dúdolt slágerek egyikét. Ha a zene kultúrákon és konfliktusokon átívelő nyelv, akkor a Budapest Bár mind mondanivalójával, mind pedig igényes játékával képes elsimítani a világban zajló konfliktusokat. Szívből remélem, hogy az első kerek évfordulót még sok követi. Boldog születésnapot Budapest Bár!

Szólj hozzá!

Sade-fiction

2017. augusztus 15. 19:55 - Forgotten man

A Zsámbéki Színházi Bázis minden évben tartogat egy csemegét a modern, klasszikus színházi formák határait feszegető előadást kedvelő közönségnek. Idei, az Anyaszínházzal közös bemutatója: a Börtönbújócska is annak ígérkezett. 

Sade márki története ihlette az írót Cziglényi Boglárkat, aki a tizennyolcadik század és a jelenkor párhuzamos síkján mozgatja a történetet. A két szereplős drámát a férfi főszereplő, Menszátor Héresz Attila rendezte. Partnere Dunai Júlia volt. Az esetek többségében kritikusnként igyekszem kerülni a vitriolos írásokat, hisz a legrosszabb előadásban is rendkívül sok munka fekszik. Ezúttal azonban nem tudok szó nélkül elmenni a szövegkönyv és a rendezés öncélú és felesleges agressziója mellett. A párbeszédek befejezetlenek és indokolatlanul triviálisak. Sade márki története magában hordozza a tizennyolcas karika szükségességét, mindennemű túlkapás nélkül is elég drámai, meghökkentő és erőszakos. Menszátor Héresz Attila rendezőként nem tartott kellő távolságot a történettől, így nem is tudta korrigálni az írói túlkapásokat.

Rutinos, sokat látott rendezőknek is kihívás önmagukat rendezni. Márpedig Menszátor Héresz Attila nem tűnik rutinos rendezőnek. Az előadásnak nincs meg a belső ritmusa, töredezett. Az egyes jelenetek lógnak a levegőben, nincs kidolgozva a jellemfejlődés. Dunai Júlia az utolsó jelenetben villant először színészi játékot, egyébként az volt az érzésem, hogy egy amatőr színházi előadáson ülök. Menszátor Héresz Attila feleslegesen fokozza az erotomán - pszichopata személyiség elméjének bomlottságát. Rendező híján nem volt, aki kellő szigorral visszafogja a néhol ripacskodásba forduló játékot. 

Az izgalmas témát feldolgozó előadás sajnos rossz csillagzat alatt született. Érezhetően sok munka és alázat mellett lett élvezhetetlen a Börtönbújócska. Először, a Zsámbéki Színházi Bázis történetében csalódottan távoztam az előadásról. Sajnálom. 

Szólj hozzá!

Csongor és Tünde

2017. augusztus 14. 17:49 - Forgotten man

Útkeresés... boldogságkeresés... önmegismerés... belső utazás. Vörösmarty Mihály 1830-ban íródott drámai költeményének, a Csongor és Tündének üzenete Balázs Zoltán és színészei tolmácsolásában a Gyulai Várszínház produkciójaként. 

Az előadás maga is oly komplex, mint Vörösmarty drámája. Vajon mi végett vagyunk-e világon? Honnan s hova tartunk? Ki kísér utunkon? Útitársaink miért érkeznek életünkben és jelenlétük hogyan befolyásolja a létünket? Fejlődünk vagy egy helyben toporgunk? Hol kezdődik a férfi és hol ér véget a nő? Emberi kapcsolatainkban, szerelmeikben feloldódunk esetleg nemtelenné válunk? Szeretni és szeretve lenni...a tudatunk játéka vagy valós érzések manifesztálódása? A végtelenül egyszerű és letisztult rendezés Balázs Zoltán utóbbi munkái közül nemcsak a megvalósítás eszközrendszerében, hanem nyelvezetében, a pontos megfogalmazásban is kiemelkedik. 

Az új utakat rendületlenül kereső rendező ezúttal színháztörténelmet ír: Csongor és Tünde szerepét egy színésznőre, Szilágyi Ágotára osztja. A Maladype Színház művésznője előadásról előadásra több színt villant. Tehetsége, sokszínűsége és végtelen alázata a kettős karakter megformálásában ért a csúcsra. Roppant elegáns és finom jelezésekkel választja szét a két karaktert; jeleníti meg Tündét, akinek az előadás többi szereplője, mint egy álombéli kép jelenik meg. A fenti kérdések mindegyikére Tünde a saját álmaiban, lelkében keresi a választ. Csongor személye maga a feloldás. Az előadás utolsó jelenetében a közönség soraiból meginvitált férfi személyében ölt estéről- estére új testet ezzel is jelezve a válaszok sokszínűségének lehetőségét, a megteremtett idea változékonyságát. 

Balázs Zoltán két másik színésze: Tankó Erika és Bödök Zsigmond bújik -- a földi valóság két megtestesítője -- Ilma és Balga bőrébe. Az előadás esetükben is jutalomjáték. Kiválóan élnek a rendező által nyújtott lehetőséggel. 

Balázs Zoltán Csongor és Tündéje nemcsak az eredeti veretes szöveg változtatás nélküli használatában, az egyszerű: a teniszbírói széket idéző díszletben - a csodafa, a hármas út találkozásának metaforája-, hanem a kortárs operai megvalósításában is újszerű. A zenét Sáry László Erkel- díjas érdemes művész jegyzi, amelyet Fekete János "Jammal" beatbox művész akusztikus hangulatteremtése teszi kerek egésszé. A hármas szám misztikuma, Ledér karaktere éppúgy, mint a nemtők és napszakok is a zene nyelvén szólalnak meg. A sokszor disszonáns hangzású zene a vájtfülű közönség számára segíti a megértést, ugyanakkor félő, hogy az átlag közönség mennyire tud azonosulni a nehezen befogadható, kortárs operával. Az ötlet rendkívüliségéből sokat von az érzet: Sáry László műve befejezetlen, itt-ott finomításra szorul. A három operaénekesnő közül Denk Viktóriát és Sipos Mariannt érdemes kiemelni. A két szoprán nemcsak zeneileg, színészileg is kiválóan teljesíti a vele szemben támasztott magas elvárást. Operaénekeseket meghazudtoló pontosággal oldják meg a rendezői instrukciókat. Denk Viktória Ledérként az előadás egyik legizgalmasabb jelenetében alakít kiemelendőt. Balázs Zoltán természetesen Mirigy jelenLÉTÉT is újraétrelmezi. Kéringer László a tragikus sorsú és ettől gonosszá váló özvegy karakterében újfent bizonyítja: nemcsak zenészként tehetséges művész. 

Németh Anikó jelmezei vizuális továbbgondolásai a rendező koncepciójának. Ahogy az előadás maga, úgy a kosztümök esetében is az egyszerűségben, a tervező kreatív ötletiben rejlik nagyszerűségük. 

 Az eredeti mű megértését és értelmezését nehézkessé tévő kettőződések - Tünde és a vízben tükrödőző tükörképe, Csongor és Balga karaktere, az égi és földi világ vagy a fény és sötét küzdelme - Balázs Zoltán cseppet sem didaktikus, ugyanakkor pontos és egyszerű koncepciójában érthetővé, követhetővé válik. A premieren látott előadás habár itt-ott még finomításra szorul, Budapestre érkezésére biztosan "megérik", így nézői egy roppant egyszerű, ugyanakkor végtelenül gazdag, napokig gondolkodásra és újragondolásra késztető élménnyel lesznek gazdagabbak. 

 

Játsszák: Szilágyi Ágota, Sipos Marianna, Tankó Erika, Kéringer László, Fekete János „Jammal”, Denk Viktória, Bödők Zsigmond, Bartha Lóránd, Balogh Eszter
Rendező: Balázs Zoltán
Zene: Sáry László
Díszlet: Balázs Zoltán
Jelmez: Németh Anikó
Korrepetítor: Lengyel Andrea
Produkciós vezető: Balázs Katalin

 

Szólj hozzá!

Sztárcsinálók

2017. június 22. 16:12 - Forgotten man

A Városmajori Szabadtéri Színpad vendégjátékaként járt Budapesten a tatabányai Sztárcsinálók. Az első magyar rockoperaként számon tartott előadás ősbemutatója 1981 nyarán volt. A Jászai Mari Színház az idei évadban tűzte műsorára a legendás darabot.

A történet az ókori Rómában játszódik, fő motorja az ambiciózus Agrippina és Seneca, akik az uralkodásra már alkalmatlan Claudius megmérgezésével segítik trónra az ifjú Nérót. A bábjátékosok megtisztítják Néró környezetét, hogy a háttérből gond nélkül kormányozhassanak. Ám a marionett figura túl nő mesterein: költői ambícióitól hajtva a maga útját járja ezzel felülírva anyja és nevelője terveit. Kicsapongó életmódja és a mai áthallásokkal tarkított paranoid félelme a vélt vagy valós ellenfelektől megállíthatatlan ámokfutásba torkollik.

Nagy Viktor nem először állítja színpadra az előadást, éppen ezért átgondoltabb rendezői koncepciót, több ötletet vár a néző az előadástól. A határozott karmesteri elképzelés hiánya azonban nem von le a színészek teljesítményéből. A társulat tagjai hatalmas alázattal, példaértékű fegyelemmel játsszák végig a közel három órás előadást. A Városmajori Színpadon legendásan rossz a zenés előadások hangosítása. Sajnos ez ezúttal sincs másképp. Ennek ellenére a színészek dacolva körülményekkel -- a hol működő-, hol kikapcsoló portokkal; a gerjedő monitorokkal és a torz zenei alappal -- kiváló teljesítményt nyújtanak. A szereposztás egésze az elvártnak megfelelően énekel. A prózai színészek közül kiemelném Danis Lídiát, aki meglepően jó hangi adottságokkal rendelkezik és habár rutintalan színésznek számít zenés szerepekben, a tőle megszokott magas színvonallal alakítja Locusta karakterét. Szabó Emília Ulricája szintén figyelemre méltó: elementáris erővel hozza az eltaszított szerelmest. Énektudása lehengerlő. Erdélyi Timea ugyancsak az est meglepetései közé tartozik. Habár őt több zenés szerepben láthatta a közönség, az utóbbi években rengeteget fejlődött az énektudása. Kiválóan énekli Octavia dalát. A Nérót alakító Sándor Péter fiatal kora ellenére számos zenés főszerepet tudhat maga mögött, nem véletlenül.  Mikola Gergő Juvenalisként illetve György Rózsa Sándor Kipriosként villant néhány gyönyörű pillanatot. Öröm három kiváló muzikalitású és jó ének technikájú fiatal színészt hallani.

Crespo Rodrigo ezúttal is bizonyította, hogy jó darab- és színészválasztással lehet kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani; magas színvonalú, szerethető színházat működtetni. Aki teheti: látogasson el Tatabányára a következő évadban, a Sztárcsinálókért mindenképp megéri. 

 

 

 

Néró: Sándor Péter
Seneca: Ódor Kristóf / Jegercsik Csaba
Juvenalis: Mikola Gergő
Octavia: Erdélyi Tímea
Poppea: Bakonyi Csilla
Agrippina: Major Melinda
Locusta: Danis Lídia
Ulrica: Szabó Emília
Tigellinus: Dévai Balázs
Burrus: Timkó János
Kiprios: György Rózsa Sándor
Claudius: Megyeri Zoltán
Britannicus: Blahó Gergely e.h. 
Zodius: Maróti Attila
Tranio: Honti György
Péter: Ágoston Máté
Pál: Kósa Zsolt
Phaon: Bankó Bence
Bővérű nővér 1: Pilnay Sára
Bővérű nővér 2: Sipos Viktória
Bővérű nővér 3: Lass Bea

Továbbá: Balogh Fanni, Hajdú Anita, Mármarosi Tünde, Nagy Márta, Pászthy Viktória, Matkovics Norbert, Pásztor Richárd, Tóth Mihály

 

Díszlet: Csík György
Jelmez: Rátkai Erzsébet
Ügyelő: Pásztor Gábor
Zenei vezető: Zádori László és Rácz Márton
Koreográfus asszisztens: Hajdú Anita
Koreográfus: Gyenes Ildikó
Rendezőasszisztens, súgó: Széplaky Petra

Rendező: Nagy Viktor

A rockopera a Proscenium Szerzői Ügynökség Kft. és a Hartai Zenei Ügynökség Kft. engedélyével kerül bemutatásra.

 

Szólj hozzá!

A kommunizmus története elmebetegeknek

2017. június 12. 13:36 - Forgotten man

A Trap Door Theatre vedégjátékaként, a Budapest Bábszínház tűzte műsorára Matei Vişniec keserédes tragikomédiáját. 

Matei Vişniec a kortárs román irodalom egyik legjelentősebb képviselője. Pályáját ugyan költőként kezdi, de a korai években is jegyez jelentős drámai műveket. A nyolcvanas évek derekán egyik darabja színházi bemutatójának betiltása után előbb Görögországba, majd Franciaországba utazik, ahol politikai menedékjogot kér. Itt doktorál és indul el nemzetközi karrierje. Lévén saját bőrén tapasztalta meg a diktatúra működését, így sajátos humorával egyedi megközelítésben mutatja be az önkényuralom pszichológiát.  "A kommunizmus története elmebetegeknek" sebészi pontosággal érezteti a sztálini diktatúra végórájának szorongató légkörét. Az abszurd játék a kor görbe tükre, így képes kacagtatni a kényszerzubbonyok árnyékában. 

Néhány szóban a társulatról: a Trap Door Theatre-t Beata Pilch alapította 1994-ben. Előadásaikkal az európai színházi hagyományokat igyekeznek megszerettetni az amerikai közönséggel. Témaválasztásuk, nyelvezetük és jelnyelvük az öreg kontinens teátrumait idézik. Missziójuk sikerét mi sem bizonyítja jobban: mint színházuk népszerűsége; az Egyesült Államokban kiemelten fontos dicsérő kritika és a számos nemzetközi turné, meghívás. 

  "A kommunizmus története elmebetegeknek" keserédes történet. Főhőse Jurij Petrovszkij, aki a szocializmus építéséről írt novelláiért és elbeszéléseiért megkapja az Állami Díjat, amelyet személyesen a dicső Sztálin elvtárs ad át neki. Az Írószövetség különleges feladatra szemeli ki a fiatal írót: rövid elbeszélésekben mondja el egy elmegyógyintézet ápoltjainak a kommunizmus történetét.  

Balázs Zoltán rendezése ezúttal is varázslatos világba repíti a nézőt. Aki rendszeresen látogatja a Maladype Színházat egy újabb, "szabadság" mozaikkal gazdagabban tér haza, hisz az előadás remekül illeszkedik a Kravcsenko kiáltvány és a Dada Caberet sorába. Aki pedig először találkozik a rendező alkotásával egy izgalmas, pezsgő utazás részese lehet. A honi nézők által már megtapasztalt játék- elemek ismeretlen ismerősként köszönnek vissza az előadásban. Balázs Zoltán ezúttal is kiválóan használja a teret, a díszlet a játék részévé válik: a normalitást szimbolizálja az őrületben. A jelzés értékű kellék használat, a jelmezek, a maszk mindegyike újabb és újabb réteget ad ennek a szerfelett komplex előadásnak. A megszokott vokális játékokat ördögien egészíti ki a Danny Rockett jegyezte zenei világ. Kánon szerűen erősíti fel a színészek játékát.

A szabadság keresése, a diktatúrák józan ésszel fel nem fogható mechanizmusa éppúgy megjelenik az előadásban, mint a manipuláció szükségszerűsége és ereje az önkényuralom világában. A színészek az előadás minden másodpercében JELEN vannak. Hipnotikus erővel ragadnak magukkal a jelenetek során át, míg nem magunk is egyek leszünk az ápoltak közül. Színészi játékuk túlmutat a vulgáris, cinikus, olykor költői szövegen; a megformált karaktereken. Szavak nélkül, szinte a bőr alá fecskendezik az előadás üzenetét, másodlagos jelentéstartalmát. A tűpontos színészi játék tudatosan elmossa a megformált karakterek közti határokat, így megteremtve azt a zavartságot, ami kacagásra készteti a nézőt a szeme előtt kibontakozó abszurd dráma láttán. 

Balázs Zoltánra nem lehet kabátokat húzni. Színházi formanyelve sokkalta bonyolultabb, mint a fizikai színház skatulyája; ugyanakkor a test kellékként vagy mesélőként való használata a lassított képsorok sokaságán keresztül mégis újradefiniálja a fizikai színház fogalmát. Ez a kivételes tehetségű rendező ezúttal is egy komplex, az ember minden idegsejtjét izgalomban tartó utazással viszi a nézőt a felszabadító őrület felé.

Írta: Matei Vișniec
Fordította: Jeremy Lawrence, Catherine Popesco
Díszlettervező: Aaron O'Neill
Jelmeztervező: Rachel Sypniewski
Zeneszerző: Danny Rockett
Dramaturg: Milan Pribisic
Smink/maszk: Zsófia Ötvös
Fényterv: Richard Norwood
A rendező munkatársa: Emily Lotspeich, Gary Damico
Rendező: Balázs Zoltán

Játsszák: Beata Pilch, Nicole Wiesner, Simina Contras, Dennis Bisto, Michael Garvey, Pavi Proczko

Szólj hozzá!

Fényhordozók

2017. május 22. 15:23 - Forgotten man

A Maladype Színház rendszeresen ad otthon Szirtes Edina Fényhordozók programjának. Beszélgetés zenén innen és zenén túl. A házigazda Szirtes Edina Mókus, az est moderátora Gaskó Balázs. 

 Fényhordozók...hétköznapi emberek, akiket összeköt az érték, az alkotás vagy éppen a hit.

„Honnan ez az erő”? – írja az est házigazdája – „Csak a HITtel tudom megmagyarázni. Minden ami többé válik általa, az jelen van ezeknek az alkotóknak az életében. Mindent többé tesznek. Mert hisznek. Ezért lesznek Ők is többek és többek... A Hit maga a Titok.” ... „Szeretném egymás mellett látni ezeket az embereket; bemutatni őket - mert biztos vagyok benne, hogy ugyanazt a fényt látjuk meg bennük mindannyian.”

A kulcs a találkozás élménye. A megszülető pillanat varázsa. Igaz emberek, egyéniségek találkozása zenei aláfestéssel. Az évad utolsó beszélgetésének két vendége két egymástól oly távol, mégis közeli személyiség volt: a kiváló riporter, külpolitikai újságíró Al Ghaoui Hesna illetve a beatboxos, dobos, űtőhangszeres Fekete János "Jammal". A háborús övezet edzette Al Ghaoui Hesnában egyszerre ismerhettük meg a professzionális televíziós személyiséget, az érzékeny nőt és anyát illetve a mindennapjainkat átható politikai-, szociális és vallási kérdésekre érzékeny Embert. A fiatal zenész, Jammal kendőzetlen őszinteséggel mesélt a muzsikusok nehézségeiről, saját pályájának kihívásairól vagy éppen félelmeiről. Gaskó Balázs remek keretet szabott a pergő, tempós és érdekfeszítő beszélgetésnek. Műsorvezetői rutinjának köszönhetően nem engedte el az élő beszélgető műsorokra jellemzően a néző kezét, egy pillanatra sem hagyta lankadni a figyelmet, ellaposodni a beszélgetést. Szirtes Edina közbevetései, gondolatisága izgalmas "ízekkel" fűszerezte a két vendég találkozását. Mókus csodálatos hangja, lenyűgöző zenei világa a JELEN-LÉT érzésével ajándékozta meg a közönséget.

A Maladype Színház ezúttal sem hazudtolta meg önmagát: a Fényhordozók programsorozattal ismét varázslatos szellemi tájakra kalauzolta nézőit. 

 

VENDÉGEK:
Al Ghaoui Hesna | riporter, külpolitikai újságíró
Fekete János "Jammal" | beatboxos ,dobos, ütőhangszeres
Moderátor: Gaskó Balázs | televíziós műsorvezető
Az est házigazdája: Szirtes Edina Mókus | énekes, hegedűművész

Szólj hozzá!

A kisfiú meg az oroszlánok

2017. május 17. 10:20 - Forgotten man

Lázár Ervin meséin generációk sora nevelkedett. A tatabányai Jászai Mari Színház Lázár egyik örök klasszikusát, a "A kisfiú meg az oroszlánokat" tűzte idén műsorra. 

Évek óta szurkolva figyelem Crespo Rodrigo munkásságát: az igazgató sokszorosan rászolgált a neki szavazott bizalomra. Kiegyensúlyozott minőségben, színes repertoárral, kiváló színvonalon szórakoztatja a környék-, és a Budapestről odaautózó közönségét. Friss bemutatójuk szintén jól választásnak bizonyul. Felnőttként is igazi időutazás a Kolozsi Andrea rendezte "valóság-játék". A körülöttem ülő kicsik zsibongásából pedig egyértelműen kiderül: az előadás abszolút megszólítja közönségét. A rendező a kiváló színészi gárdából válogathatott és jól is élt a kínálkozó lehetőséggel. Crespo Rodrigo elfoglalt édesapaként habár kritikára késztet, mégis szerethető. Pilnay Sára és Dévai Balázs kézzel fogható szeretettel irányítja az előadás gyermekszereplőjét, Kaszás Dánielt. Megyeri Zoltán Bruckner Szigfridje és Tóth Rita Szilviája azonnal belopja magát a gyermekek szívébe. Bakonyi Csilla és Maróti Attila kettőse szintén kiemelkedő. Az előadás legnagyobb meglepetései a Talentum Művészeti Szakgimnázium artista tanulói, akik a rendelkezésre álló szerény körülmények között is képesek megteremteni a cirkusz illúzióját. Természetesen az  abszolút sztár Rezván Nikolett és Happy Kutya. A színház és cirkusz ötvözése kiváló ötlet és bár a körülmények nem a legideálisabbak - hisz a díszlet kis teret ad az artisták produkciójának -, ennek ellenére csoda ebben a tekintetben megszületik. 

A rendezői koncepció és elgondolás igazán mai. Kolozsi Andrea érti és érzi, hogy lehet lekötni a mobiltelefonon, televízión és tableteken nevelkedett Y generáció képviselőit. A zenei betétek helyenként ugyanakkor a dramaturgia ellen dolgoznak, de ez minden bizonnyal a nézőtéren ülő gyerekeket messze nem zavarja annyira, mint a szőrös szívű kritikust. A díszlet, habár látványos, a széleken ülők élményéből sokat elvesz. Ötletessége és kivitelezése ellenére néhol hátráltatja az előadást, elvon az élvezeti értékből. Az előadás egyszer-egyszer leül, de ez megint a felnőtt nézőt zavarja, nem pedig a gyerekeket. Ők maradéktalanul részesei a játéknak. Hallhatóan magával ragadja őket a mese folyása. Az alapmorajból ítélve az ifjú közönség igen élvezte "A kisfiú meg az oroszlánok" kalandjait. Összességében igazán értékes és szerethető előadás született Tatabányán.  Érdemes felkerekedni és beiktatni ezt a kicsit több, mint másfél órás mesét egy családi kirándulásba. 

 

Szereplők

Peti Kaszás Dániel

Dr. Kassai, Peti édesapja Crespo Rodrigo

Barna Viktor, építész  Dévai Balázs

Gabriella, gyakornok az Építészeti Hivatalban Pilnay Sára

Egyik építész  Mihály Csaba

Másik építész  Mikola Gergő

Főorvos Kardos Róbert 

Bruckner Szigfrid, oroszlán Megyeri Zoltán

Bruckner Szilvia, oroszlán  Tóth Rita

Arabella, akrobata és táncosnő Bakonyi Csilla

Baltazár, erőművész Maróti Attila

Cirkuszigazgató  Honti György

Rendőr   Kardos Róbert

Dr. Kis János, oroszlán   Miháy Csaba

Láz Jenő, oroszlán  Mikola Gergő 

A cirkuszi számokban közreműködnek: Rezván Nikolett és Happy kutya, valamint a tatai Talentum Művészeti Szakgimnázium artista tanulói  Alföldi Zoé, Burka Annabella, Csarankó Sára, Feriencsik András, Genoff Patrik, Heidt Anna, Sugta Julianna

 Alkotók

 Díszlet  Szvatek Péter

Jelmez Fekete Mónika

Dramaturg Németh Virág

Mozgás Fejes Kitty 

Zene Laun László

Zenei közreműködő  Zoltán Dominika/Laun László

Hangmérnök Tihanyi Attila

Rendező  Kolozsi Angéla

  

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása