Merész, újszerű és bátor a József Attila Színházban futó Lucifer Show. A Verebes István és Nemlaha György tollából, kottájából született mű egyedülálló a hazai színházi palettán.
A történet alapját Madách Imre: Az ember tragédiája adja. A dráma megzenésítése és "kis magyar valóságunkba" ültetése komoly hazárdírozásra vall. Mind a színház vezetői, mind a szerzők kockáztatnak és nyernek. Az előadás hat képből, hat korszakból áll, amely hozzávetőleg száz esztendőt ölel fel. Felvonulnak a korszakot fémjelző ikonikus politikai alakok csakúgy, mint a kisemberek és mindennapjaik, szerelmeik, csalódásaik. Az első felvonásban Ferenc József osztrák császár és magyar király, majd Tisza István miniszterelnök, és Horthy Miklós kormányzó alakja idéződik meg. A második részben Rákosi Mátyás pártfőtitkár, utána Nagy Imre miniszterelnök és Kádár János főtitkár regnálásába csöppenünk. A szerzők nem ítélkeznek a korok és szereplőik felett. Csak mesélnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a színpad két oldalán sorakozó arc nélküli mellszobrok. A vezetők bukásával egyidejűleg képmásuk is az enyészeté lesz, a kukában végzik.
Az egyes részek közötti átkötő elem a Lucifer vezette Ádám- casting. Verebes István ezzel is görbe tükröt tart a valóság show- özönben élő társadalomnak. Ezen a színházi estén a Lucifer show az a reality, amely ítélet és kritika nélkül idézi fel a magyar történelem egyes fejezeteit. Ádámok és Évák szerelemkeresése fullad kudarcba a história viharaiban. Külön csavar a rendezésben, hogy mindenki fő- és mellékszereplő egy időben, ezzel is jelezve a percemberek, önmaguk nagyságában biztos "kicsinységek" mulandóságát.
Az egyszerű, ugyanakkor látványos díszlet funkcionális és kiválóan segíti a színészeik munkáit. Szinte a teljes társulat része az előadásnak. A jelenetsorok kiváló lehetőséget adnak ennek az erős gárdának, hogy percről- percre más karakterben mutassa meg tudását, tehetségét. Az egyes korokat idéző zenék Darvas Ferenc kiváló zongorajátékával kelnek életre.
Verebes István ötvözte a klasszikus revüt, kabarét és színházat. Hiánypótló, mind műfaji, mind minőségi szempontból. Az előadás nem akar didaktikus lenni, nem akar sem többet sem kevesebbet, mint szórakoztatni és történetet mesélni. Szívből ajánlom.
Rendező: Verebes István
Nők: Fehér Anna, Fekete Réka Thália, Holczinger Szandra, Korponay Zsófia, Kovalik Ágnes, Kocsis Judit, Krassy Renáta, Létay Dóra, Szucskó Noémi
Férfiak: Betz István, Blazsovszky Ákos, Brunczlík Péter, Chajnóczki Balázs, Dobrányi Máté, Előd Álmos, Fila Balázs, Ömböli Pál, Schlanger András, Vaszkó Bence, Zöld Csaba
Zongorista: Darvas Ferenc
Díszlet: Mira János
Jelmez: Tordai Hajnal
Dramaturg: Szokolai Brigitta
Zenei vezető: Gátos Iván
Koreográfus: Hajdu Anita
Korrepetitor: Fekete Mari
Rendezőasszisztens: Németh Dóra
Súgó: Törőcsik Eszter
Ügyelő: Verebély Mónika
Bemutató: 2017. december 16., József Attila Színház
