Pasaréten kedden, a legnagyobb havazás idején igen, de pénteken, olvadáskor nem vitték el a szemetet. Hogy miért? A kukásautó nem tudott feljönni a tisztítatlan hegyi utakon. Igaz, idén ez a harmadik alkalom, hogy a környéket "kifelejtette" a narancssárga autó, de most legalább talált valami indokot is. Az első két esetben csak annyit mondott a diszpécser: nem vették észre a kukát. Végül is... ha nem keresem, félrefordítom a fejem vagy kövér gázzal továbbhajtok nehéz is ráakadni. Harmadjára jött a "járhatatlan utak lemez". 

A hét első felében az állítás igaz lett volna. Habár télen relatív nagy eséllyel készülhetünk arra, hogy havazni fog; és minden felsős diák tisztában van, hogy fagypont alatt a víz jéggé válik, az azért felelősöket mindig meg tudja lepni, hogy ha ónos eső esik és havazik, mi több nulla fok alatt van a hőmérséklet, meglepő módon szükség lesz a hókotrókra, hómunkásokra. Ki hitte volna, hogy Magyarországon idén sem sikerült a fenti, egyszerű gondolatsort végigvinni és annak megfelelően cselekedni? Miért nem ér váratlanul, hogy az önkormányzat az úttestet véletlenül sem tisztítja, de ha esetleg az én járdámon valaki elesik, akkor kapom a büntetést és a dádát...Persze ebben az esetben is vannak egyenlőbbek az egyenlőbbeknél, hiszen az egészen nagy, kacsalábon forgó paloták előtt nem kell letakarítani a jeget a járdáról. 

Ugyanakkor felvetődik a kérdés: ha nekem a kisembernek a fenti nehezítő körülmények ellenére is el kell jutnom a munkahelyemre, akkor a több tonnás kukásautó is megpróbálhatja a hegyi utakat, de ez ugye megint egy másik lapra tartozik. Mert ugye kellene a szándék. Ami minden bizonnyal a fix fizetést kapó szemétszállítókból hiányzik. Mit érdekli őket, hogy a szemét az utcán áll és nincs hol tárolni. 

Nem mellesleg a hét második felében elindult az olvadás - mert az időjárás jófej és így elvégezte a piszkos munkát az arra illetékesek helyett -, így a hegyi utak is relatív járhatóvá váltak. Következésképp pénteken, már simán erre tévedhetett volna egy kukásautó, de nem tette. Természetesen tehetek írásban és szóban is panaszt, de választ speciel nem tudnak küldeni semmilyen formában. Sebaj: 8 alkalommal kell egy hónapban jönni, háromszor nem jöttek, osszuk el a havi díjat nyolccal, szorozzuk meg öttel - ezt az összeget boldog örömmel kifizetem, de a hiányzó hármat nem. Hát azt nem tehetem, mert a díjfizetésre köt a szerződésem. Na ja, Titeket meg a szolgáltatásra, kedves FKF! De értsem meg, előfordul, hogy egy kukát nem vesz észre az ember. Biztos új építésű az ingatlan, ezért hagyták ki. Minden relatív: a ház 1933 óta áll ugyanazon a helyen - kukástól. A vita persze meddő. Amikor bátortalanul megjegyzem, hogy pénteken elolvadt a hó és a legkisebb mértékben sem igaz az állítás, hogy az utcánk vagy annak környéke járhatatlan, akkor a diszpécser ingerülten közli, hogy ha minden áron kötözködni akarok, akkor írjak levelet, de őt ne tartsam fel. Higgadtan csak annyit válaszolok, ha ők ellátnák a feladatukat, nekem nem kellene sem telefonálni, sem kötözködni. 

Persze a fenti eset semmiben nem tér el az élet már területén tapasztalhatóaktól. Engem mégis bosszant. És valamilyen rejtélyes oknál fogva hiszek abban, hogy ha sokan emelik fel a hangjukat egy nem működő rendszer vagy hiba ellen, akkor előbb-utóbb a sok kicsi sokra megy elgondolás alapján mégiscsak történik valami. Valami, ami pozitív változást jelez.