Forgotten man

III. Richárd

2017. január 24. 18:16 - Forgotten man

Zsótér Sándor a mai színházi élet egyik legmeghatározóbb szereplője. Az általa jegyzett III. Richárd formabontó, mégis klasszikus. Üdítően friss, ugyanakkor konvencionális. Nemcsak a rendezés kiváló, szereplői is tündökölnek egytől-egyig. Nem meglepő, hogy az előadásra hosszú sorokban kígyóznak a nézők.

Habár a III. Richárd feldolgozásoknál megszokott a vértenger, Zsótér ebben sem követi az elvártat. A pékasztal köré szervezett játékban ugyan megjelenik az erőszak, mégsem tódul a néző arcába. A rendezés másik zseniális eleme a színészek tehetségének végtelen kiaknázása. A szereplők több karaktert formálnak meg. Tűpontosan és apró jelzésekkel változik az ifjabb Edwárd George herceggé vagy Stanley lorddá. Rivers gróf és ifjabb Richárd a kiváló Bödők Zsigmond által kel életre. Minden alkalommal meglep a fiatal színész sokszínűsége, alázata a hivatása és az általa megformált karakter iránt. Számomra az előadás egyik nagy felfedezettje Fila Balázs, aki Sir Ratcliff és Sir Brakenbury bőrében nyújt kiváló alakítást. Szívből sajnálom, hogy ritkán adódik módja ily módon megcsillantania a tehetségét.

A társulat három hölgy tagja szintén lubickol. Letaglóz Huszárik Kata Erzsébet királynőjéből sugárzó elegancia és fájdalom. Borzongató a belőle áradó hidegség, számítás. Szilágyi Ágota Lady Annájából áradó gyűlölet húsig hatol. Két rövid jelentében olyan feszültség vibrál belőle, ami napokkal később is foglalkoztatja a nézőt. Alakítása átütő. Tankó Erika York hercegnéként az utolsó jelenetben olyan erőt sugároz, amely kiváló lezárása ennek a csodás két és fél órának. 

Zsótér felfogásában Richárd mellőzi a rá jellemző testi hibákat. A rendező a lelkére vagy épp annak hiányára helyezi a hangsúlyt. Balázs Zoltán pedig lubickol ebben a szerepben. Láthatóan élvezi a feladatot. Annak ellenére, hogy egy velejéig gonosz és számító karaktert tár a néző elé egyszerűen nem lehet nem mellé állni, "támogatni őt" a tudatosan követett rosszban. Laza eleganciával, patikamérlegen adagolt sármmal és pajkossággal éri el, hogy mind darabbéli ellenfelei, mind a közönség egy emberként támogatja a diktátort a hatalomra jutásban. Gonoszságát oly mesterien építi fel, hogy az előadás végére szeretve gyűlöli őt a néző. 

A tegnapi este különleges volt. A IV. Edwárdot (is) megszemélyesítő Friedenthal Zoltán külföldi vendégszereplése okán Zsótér Sándor ugrott be az előadásba. Az egyébként is feszes darab még rendezettebb, még izgalmasabb volt a Mester jelenlététől. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy ez a kívéletes tehetségű zseni nemcsak rendezőként, színészként is hatalmas. 

Aki még nem tette, látogasson el a Maladype Bázisra. Felejthetetlen estét és napokig tartó gondolat bonbonokat visz haza emlékül. 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://forgottenman.blog.hu/api/trackback/id/tr5212151101

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása