Etüdök. Érzések. Benyomások. Nyelvi bravúr. Zenei eszmefuttatás. Tizenkét szó, tizenkét szakasz, tizenkét jelenet. 

Weöres Sándor Téma és variációk című verse Sáry László kompozíciójával egy másik, varázslatos világba repíti a közönséget. Nem meglepő, hogy Balázs Zoltán és a Maladype megint egy modern, gondolkodásra készetető előadásra invitálja a közönségét. A tizenkét kép duettekben, kvartettekben, közjátékokkal színesítve visz minket a képzelet világába. 

A színészek ember feletti koncentrációja, az előadás minden pillanatából sugárzó fegyelem. Az egyéni felelősség, amit a rendező a művészekre ró és amelytől a csapat mint egy jól megkomponált hangsor működik együtt a honi színházakban ritkán látott műhelymunkát tükröz. A jó ízléssel és remek arányérzékkel színre vitt asszociáció sor sűrű, tartalmas és napokig gondolkodásra késztető élményt nyújt a közönségnek. A feszes, nagyjából egy órás előadás során sem a színészek, sem a közönség nem tud megpihenni. Minden pillanatban történik valami. 

 A keretes szerkezeten túl semmi konvencionális nincs az előadásban. Vállaltan és elfogultan tiszteletet kelt-e sorok írójában a társulat munkája, a látszólagos játék mögötti fegyelem, a rendezőjük és a közönség felé tanúsított tisztelet. 

Molnár Gál Péter azt mondta Balázs Zoltánról : "Balázs Zoltán előadásai az izét keresik. És van bennük izé."

MGP remekül fogalmazza ennek a kiváló színházi szakembernek és rendezéseinek sokszínűségét, megfoghatatlanságát.  Balázs Zoltán kivételes tehetsége mindig meghökkent. A benne rejlő ezer színt, korát meghazudtoló műveltségét és a világhoz való sajátos viszonyát ez az előadás (is) is kiválóan tükrözi. Minden rendezése, játéka azt sugallja: számára a tökéletességre törekvés a boldogság kulcsa.