Volt egy egyszer egy Kisember rovat. A mindennapos büroktratikus agymenésekre reflektált. Nincs rovat, viszont helyzet mindig adódik. 

Veszel egy autót. Kötsz rá kötelezőt. Kapsz csekket, befizeted. Biztosítás él és virul. Évente újragondolod: van-e előnyösebb. Nincs: maradsz, van jobb: mész. Egyszerű, mint az egyszer egy. Vagy nem. 

Veszel egy új autót. Kötsz rá kötelezőt. Kapsz csekket, befizeted. Kiderül, hogy már az előző autód bonus besorolását valamelyik Gizike benézte, ezért többet kell befizetned. Erről azonban csak arról értesülsz, amikor díjfizetés hiánya miatt idő előtt felbontja a biztosító a szerződésed. Jelzed: levelet nem kaptam. Honnan is tudnám, hogy díjhátralékom van? Hát ők küldték... Küldték bizony, csak nem az én címemre. Hoppá! Jah, hát félreütött. Hát akkor visszacsinálják az egészet, küldenek új csekket. Befizeted. Nyugodtan hátradőlsz, hogy elintézted. 

Botor módon azonban gondolsz egyet és kocsit váltasz. A bonus besorolásod viszed magaddal. Hiszed Te. 

Az előző biztosító, mint a MABISZ bevonása után és a harmincadik telefon után kiderül: két szerződés számon tartott nyilván. Hát persze, hogy sem a befizetett összegek, sem a bonus besorolásod nem stimmel. Mire ez a felügyelő szerv hathatós segítségével kiderül, addigra kihullott az összes hajad, a régi és új autód biztosítóját kedvesen indulatosan, csúnyán, paraszt módon és  egyébként is mindenhogyan megkérted már az együttműködésre és elköltöttél legalább ötezer forintot a telefonszámlára. Ha nem ismerem a vonatkozó szervnél a főnököt és Ő nem lenne egy áldott jó lélek még mindig telefonálgatnék és nem tudnám meg, hogy mert egy Gizike képtelen volt eltalálni a lakcímem, két évet jóval többet fizettem a kötelezőmért, mint kellene. Nem derülne ki, hogy az egy szerződéshez két szám jár, így a nyilvántartásban kétszer, két különböző módon szerepel a régi autóm - mázli, hogy ezt eddig egyetlen okos rendőr sem vette észre az igazoltatások során- és arra sem derülne fény, hogy az új autóm biztosítása is megugorhatatlan feladat a fentiek miatt, habár már fizettem egy kerek összeget díj gyanánt. 

Ilyenkor mindig azon gondolkozom, hogy vajon az a Gizike, aki félreüt, aki nem oldja meg a problémám, aki tesz arra, hogy ő is ülhet a probléma ezen oldalán vajon miért nem teszi normálisan a dolgát? Mondjuk pontosan és szépen...Nyilván, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Ők meg dolgoztak. Ne de ennyien? 

Vajon, ha egy orvos, egy buszvezető vagy éppen egy pilóta tévedne csak egy ici-picit, akkor ő elfogadná a saját érveit? Tudom, ne legyek demagóg...de ahányszor szembekerülök az emberi ostobaság és érdektelenség kézzelfogható bizonyítékával felhúzom magam. Ti nem?