Hogy fér meg egymással a madrigál és az LGT? Miképp egészíti ki egymást Bach és a Hot Jazz Band? A válasz egyszerű: Amadinda. Az immáron tizenhat éves hagyományt nem lehet megunni.
Rácz Zoltán - a most megjelent Szilveszteri emlékkönyv szerint - 2001-ben, egy januári, borongás napján, a Lukács Gyógyfürdő 32 fokos medencéjében fogalmazta meg az ötletet: a január elsejei, "süteményillatú" koncert helyett a december 31-i éji zene illik jobban a zenekarhoz. Az első eseményen végül Vígh Andrea hárfaművész és Presser Gábor csatlakozott a világ egyik leghíresebb ütős formációjához. A repertoár akkoriban jóval komolyabb volt. Csajkovszkij adta az est keretét. Rácz Tanár úr mindig figyel a műértő közönség megfelelő zenei művelésére, így Steve Reich, Claude Debussy vagy éppen Gershwin rendszeres "visszatérői" a koncert anyagának. Az évek folyamán persze bővült a könnyűzenei kínálat is. A legfontosabb Presser nóták mindegyike megkapta a maga, Amadinda köntösét. Olyannyira, hogy mára Pici bácsi is házigazdaként jegyzi a szilveszteri koncertet.
A vendégek sora is színes: Karácsony János, Mondo Quartere, Marton Éva, Klukon Edit, Ránki Dezső és Ránki Fülöp, Szakcsi- Lakatos Béla, Vásáry Tamás, Szent Efrém Férfikar, Falusi Mariann, Rúzsa Magdi. Ami nem változik, hogy Bach "Air" című csodás szvitje ringat minket az új évbe, a Himnusz utáni pezsgőzésre a Tritsch-Tratsch Polka teszi fel a koronát.
Az Amadinda és Presser kezdeményezése egyedülálló és méltó befejezése avagy kezdete az évnek. A ritkán tapasztalt, magas zenei igény és egyúttal élmény illetve a szórakoztatás oly magas színvonalú elegyét kapja a hallgató, hogy aki egyszer járt egy szilveszteri koncerten, a következő évben sem akar más programot. Mert, ahogy Rácz Zoltán idézi az LGT-t: "Csak a zene, a zene, a zene, a zene kell!"
