Forgotten man

Augusztus

2018. április 22. 15:13 - Forgotten man

Bruno Schulz és Balázs Zoltán különös találkozása a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem ötödéves hallgatóinak tolmácsolásában.

Bruno Schulz 1892-ben született a mai, ukrajnai Drohobicsban. Az asszimilálódott, lengyelül beszélő zsidó család nem tudott gyökeret ereszteni, ezért az állandó költözés miatt folyamatosan meg kellett szakítania tanulmányait a rajzban különösen tehetségesnek bizonyuló Schulznak. Végül 1917-ben szerzett diplomát – egy rövid, építész mérnöki próbálkozás után-. A világháborút követően szülővárosában helyezkedett el rajztanárként. Habár hivatását cseppet sem szerette, lelkiismerete nem engedte, hogy félmunkát végezzen. A kötelesség szabta keretek elől az írásba menekült. Művei sajátos stílusára nagy hatással volt a tény, hogy Drohobics 1792 és a 1945 között az Osztrák- Magyar Monarchia (Galícia tartomány)-, Lengyelország-, majd a Nyugat – Ukrán Népköztársaság-, a megszállását követően pedig a az Ukrán SZSZK-hoz tartozott. A második világháború során egy Gestapo-tiszt golyója végzett vele szülővárosának egyik utcáján.

 A bálványimádók könyve címmel grafikai albumot adott ki, majd ezt követően publikálta a Fahajas Boltokat. Schulz novellái az összeomlás előtt álló Osztrák- Magyar Monarchia végnapjaiban játszódnak. A kötet olvasása közben az az ember érzése: egy hatalmas épület ablakain, ajtajain belesve a fantázia és a lengyel kisváros mindennapjainak világába ér. A lüktető, színes írások sora metaforák és hasonlatok színes egyvelege. Schulz víziói nemcsak szövegben, hanem a saját maga rajzolta grafikákon elevenednek meg. A sivárság, a nincstelenség, a boldog gyermekkor és a múlt üvegen át való szemlélése jellemzi novelláit. Habár a szürreálisnak ható szövegcsokor minden darabja külön egységet alkot; az írások között az Apa figurája illetve a család mégis összetartó elemként jelenik meg.

Ezt a furcsa, kafkai világot idézi meg Balázs Zoltán rendezése, amelyet legutóbb a Határon Túli Magyar Színházak Szemléjén láthatott a nagyközönség. A kilencfős csapat másfél hónap alatt ismerkedett meg a rendezőre oly jellemző színházi nyelvvel és a más színházi alkotókhoz nem hasonlítható játékával.

A tér ezúttal üres. Néhány búzazsák töri meg az egyhangúságot, amely egyszerre díszlet, kellék és helyenként a jelmez illetve a játszótárs is. A szövegfüzérben megbújó láncot illetve a játék keretét ezek a búzaszemek szimbolizálják. Aki ismeri Schulz novelláit felismeri az egyes írásokat. Aki olvasási élmény nélkül választja ezt az előadást egy non-verbális színházi játék közepébe csöppen. Az értelmezés legfőbb támasza a kiváló dramaturgia érzékkel egymás mellé állított zenék sora. A testbeszédre fókuszáló történetmesélés sodorja magával a nézőt. Szinte érzi az orrában a nyári fű-, és a szántó illatát; a vásári forgatagot; a kisváros nyüzsgő mindennapjait; a melegen sütő augusztusi nap perzselését; a megelevenedő karakterek fejlődését, a figurák egymáshoz való viszonyulását. A keserédes asszociációs sor minden jelenete egy menetelő lépés a galícia zsidóság drámája felé. A szűkülő élettér, a közösség és egyén tragédiája, a fizikai szabadság hiánya mind ott lebeg a ki nem mondott szavak mögött. Az elszigeteltségbe taszított test -- melynek a túlélés kulcsát a belső szabadság jelenti-- az előadás végén a fénybe olvad. Nem meglepő, hogy az előadás végén a tapsot megelőzi a döbbent, mellbevágó és még a látottak hatása alatt tartó csend. Ehhez persze kell a kiváló, végzős osztály is, aki hatalmas fegyelemmel, alázattal és tisztelettel teljesíti a tőle elvártakat.

Hosszú évek után az Augusztus az első olyan marosvásárhelyi vizsgaelőadás, amely nemzetközi turnéra indul: a nyár folyamán bemutatkozik a prágai Zlomvaz Fesztiválon, a pozsonyi Istropolitana Fesztiválon,  a nagyszebeni FITS Fesztiválon; majd június 28-án  visszatér Magyarországra a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján találkozhat a közönség ezzel a remekbe szabott előadással. 

 

  

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://forgottenman.blog.hu/api/trackback/id/tr9713855108

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.