Forgotten man

Csongor és Tünde

2017. augusztus 14. 17:49 - Forgotten man

Útkeresés... boldogságkeresés... önmegismerés... belső utazás. Vörösmarty Mihály 1830-ban íródott drámai költeményének, a Csongor és Tündének üzenete Balázs Zoltán és színészei tolmácsolásában a Gyulai Várszínház produkciójaként. 

Az előadás maga is oly komplex, mint Vörösmarty drámája. Vajon mi végett vagyunk-e világon? Honnan s hova tartunk? Ki kísér utunkon? Útitársaink miért érkeznek életünkben és jelenlétük hogyan befolyásolja a létünket? Fejlődünk vagy egy helyben toporgunk? Hol kezdődik a férfi és hol ér véget a nő? Emberi kapcsolatainkban, szerelmeikben feloldódunk esetleg nemtelenné válunk? Szeretni és szeretve lenni...a tudatunk játéka vagy valós érzések manifesztálódása? A végtelenül egyszerű és letisztult rendezés Balázs Zoltán utóbbi munkái közül nemcsak a megvalósítás eszközrendszerében, hanem nyelvezetében, a pontos megfogalmazásban is kiemelkedik. 

Az új utakat rendületlenül kereső rendező ezúttal színháztörténelmet ír: Csongor és Tünde szerepét egy színésznőre, Szilágyi Ágotára osztja. A Maladype Színház művésznője előadásról előadásra több színt villant. Tehetsége, sokszínűsége és végtelen alázata a kettős karakter megformálásában ért a csúcsra. Roppant elegáns és finom jelezésekkel választja szét a két karaktert; jeleníti meg Tündét, akinek az előadás többi szereplője, mint egy álombéli kép jelenik meg. A fenti kérdések mindegyikére Tünde a saját álmaiban, lelkében keresi a választ. Csongor személye maga a feloldás. Az előadás utolsó jelenetében a közönség soraiból meginvitált férfi személyében ölt estéről- estére új testet ezzel is jelezve a válaszok sokszínűségének lehetőségét, a megteremtett idea változékonyságát. 

Balázs Zoltán két másik színésze: Tankó Erika és Bödök Zsigmond bújik -- a földi valóság két megtestesítője -- Ilma és Balga bőrébe. Az előadás esetükben is jutalomjáték. Kiválóan élnek a rendező által nyújtott lehetőséggel. 

Balázs Zoltán Csongor és Tündéje nemcsak az eredeti veretes szöveg változtatás nélküli használatában, az egyszerű: a teniszbírói széket idéző díszletben - a csodafa, a hármas út találkozásának metaforája-, hanem a kortárs operai megvalósításában is újszerű. A zenét Sáry László Erkel- díjas érdemes művész jegyzi, amelyet Fekete János "Jammal" beatbox művész akusztikus hangulatteremtése teszi kerek egésszé. A hármas szám misztikuma, Ledér karaktere éppúgy, mint a nemtők és napszakok is a zene nyelvén szólalnak meg. A sokszor disszonáns hangzású zene a vájtfülű közönség számára segíti a megértést, ugyanakkor félő, hogy az átlag közönség mennyire tud azonosulni a nehezen befogadható, kortárs operával. Az ötlet rendkívüliségéből sokat von az érzet: Sáry László műve befejezetlen, itt-ott finomításra szorul. A három operaénekesnő közül Denk Viktóriát és Sipos Mariannt érdemes kiemelni. A két szoprán nemcsak zeneileg, színészileg is kiválóan teljesíti a vele szemben támasztott magas elvárást. Operaénekeseket meghazudtoló pontosággal oldják meg a rendezői instrukciókat. Denk Viktória Ledérként az előadás egyik legizgalmasabb jelenetében alakít kiemelendőt. Balázs Zoltán természetesen Mirigy jelenLÉTÉT is újraétrelmezi. Kéringer László a tragikus sorsú és ettől gonosszá váló özvegy karakterében újfent bizonyítja: nemcsak zenészként tehetséges művész. 

Németh Anikó jelmezei vizuális továbbgondolásai a rendező koncepciójának. Ahogy az előadás maga, úgy a kosztümök esetében is az egyszerűségben, a tervező kreatív ötletiben rejlik nagyszerűségük. 

 Az eredeti mű megértését és értelmezését nehézkessé tévő kettőződések - Tünde és a vízben tükrödőző tükörképe, Csongor és Balga karaktere, az égi és földi világ vagy a fény és sötét küzdelme - Balázs Zoltán cseppet sem didaktikus, ugyanakkor pontos és egyszerű koncepciójában érthetővé, követhetővé válik. A premieren látott előadás habár itt-ott még finomításra szorul, Budapestre érkezésére biztosan "megérik", így nézői egy roppant egyszerű, ugyanakkor végtelenül gazdag, napokig gondolkodásra és újragondolásra késztető élménnyel lesznek gazdagabbak. 

 

Játsszák: Szilágyi Ágota, Sipos Marianna, Tankó Erika, Kéringer László, Fekete János „Jammal”, Denk Viktória, Bödők Zsigmond, Bartha Lóránd, Balogh Eszter
Rendező: Balázs Zoltán
Zene: Sáry László
Díszlet: Balázs Zoltán
Jelmez: Németh Anikó
Korrepetítor: Lengyel Andrea
Produkciós vezető: Balázs Katalin

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://forgottenman.blog.hu/api/trackback/id/tr5812748218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.