Forgotten man

Joe-nak...

2017. január 03. 14:32 - Forgotten man

Egy kísérleti bejegyzésnek lehettek tanúi. Joe, a Kanadából hazatért nyugdíjas barátom azt kérte: röviden foglaljam össze "Orbán Szent Istvánná válását", úgy hogy a cikk neutrális maradjon. Jelezném, megbízóm most ismerkedik a blogírás szépségeivel.

A kihívást elfogadom. 

Orbán Viktor a politikai palettán való megjelenés pillanatától vitathatatlanul egy jelenség. Nagy Imre újratemetésén elhangzott beszéde, a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legimpulzívabb szónoklata. Az azóta történelmi pillanattá lett momentum óta tudjuk: Orbán kevesekhez foghatóan tudja és érti a kisember nyelvét. Útolérhetetlenül beszéli a "balga nép" dialektusát. Legnagyobb ellenségképe nem véletlenül Gyurcsány Ferenc, hisz a honi politikai elitben ő az egyetlen, aki Orbánon kívül bírja ezt a képességet. A két politikus szájkaratéja a legnagyobb görög rétorok versenyét juttatja eszünkbe: vajon ki tud nagyobb cirkuszt adni a népnek. 

Bizonyíthatóan Orbán, hiszen nemcsak az egyszerű ember, hanem az országot vezetők nyelvén is kifogástalanul fogalmaz. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a mögötte álló pártban lévő példaértékű fegyelem. A mára múlt idővé lett bal-liberális oldal és a konzervatív Fidesz között csekély a különbség. Mind két politikai erő a maga gesztenyéjét sütögeti, az országban zajló folyamatok másodlagosak a saját egzisztencia építése mögött. A két párt közti kiegyezés, ma már nemcsak nyílt titok, hanem deklarált tény. A választókat hülyének nézni nem elítélendő, hanem kötelező feladat. A Fidesz ellentétben az előző kormánnyal mégis képes Orbán háta mögött felsorakozva bebizonyítani: a látszat ebben az esetben mégiscsak csal. Magyarország az egyetlen hely a világban, ahol mégis kolbászból van a kerítés. 

A rezsicsökkentéstől a stadionépítésekig képes mindent, oly egyszerűen megmagyarázni, hogy az átlag választópolgár pánik helyett bizodalmat érez és száz százalékig hisz abban, hogy míg Orbán a miniszterelnök, semmi baj nem érheti. 

Amennyiben egyetértünk a téma felvetőjével, mely szerint Orbán ma már Szent István imázsát viseli, úgy ki kell emelnünk első királyunk néhány kevésbé hízelgő jellemvonását. Az ország megmentéséért cserébe megelőlegezte a churchilli gondolatmenetet: "Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket!" 

Mind István, mind Orbán esetében persze jogos a kérdés: Magyarország - egyelőre - működik, de vajon milyen áron? A következő és az azt követő generáció milyen gazdasági, morális vagy éppen szociális árat kell, hogy fizessen a "szeretett vezér'" sikeréért vagy azért, hogy Magyarország független, szuverén országként a térképen maradhasson? 

Orbán hatalmának legnagyobb biztosítéka az ösztöne: külpolitikai kérdésekben van bátorsága a vízióira hagyatkozni. Napirend megállapító tud és akar lenni.  Hétről hétre újabb és újabb kommunikációs gumicsontot vet Európa lába elé, ami biztosítja a magyar rózsaszín szemüveg állandó meglétét avagy az átlag választópolgár meggyőződése, hogy már nem csupán disznó-, hanem mangalica kolbászból van a kerítés. 

A neutralitás jegyében pedig jelezném, aki még hisz a demokráciában járjon kommunikációs tanfolyamra OV-hoz. 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://forgottenman.blog.hu/api/trackback/id/tr1712093863

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.