Forgotten man

Dada Cabaret

2017. január 03. 20:53 - Forgotten man

1916. február 5., Zürich. Az emigrációban élő, müncheni származású Hugo Ball a Spiegelgasse 1. szám alatt megnyitotta a Cabaret Voltaire kapuit. Az alig ötven férőhelyes kabaré színpadán zenés-táncos műsorokat, előadásokat látogathatott az értő közönség. A helynek különös "ízt adott" a tény, hogy alig néhány háznyira volt az emigrációban élő Lenin lakásától. A már a nyitást követően, nagy népszerűségnek örvendő helyen gyűltek össze a háború kegyetlenségét és értelmetlenségét ellenző művészek. Úgy vélték az egyetemes művészetnek is tükröznie kell a mechanikus gyilkolás és pusztítás elítélését. A civilizáció hiánya, a megbomló társadalmi rend és a felborult értékrend ki kell, hogy tágítsák az addig megszokott formanyelv határait avagy le kell bontani a megszokott korlátokat, fel kell rúgni az érvényben lévő szabályokat. Egyes beszámolók szerint Hugo Ball és Richard Hülsenbeck, míg Hans Arp szerint Tristan Tzara használta először a dada kifejezést. Hogy a valós forrás ki lehet? Titok fedi. Egy biztos, a világ értelmetlenségét hűen tükröző kifejezés lett az általuk alapított művészeti mozgalom leírása.

Ugyanez év májusában megjelentették programadó folyóiratukat, a Cabaret Voltaire-t, amelyben Ball úgy fogalmaz:  „Az itt összegyűlt művészek elkövetkezendő célja egy nemzetközi szemle közreadása. A szemle Zürichben fog megjelenni, és a DADA (Dada) Dada Dada Dada Dada címet fogja viselni.”

Habár  a zürichi dadaisták az első világháború vége felé szétszéledtek, a mozgalom és annak hatása a mai napig érezhető a különböző művészeti ágak alkotásaiban.

Nem véletlen, hogy a formabontó színházi nyelvéről ismert Balázs Zoltán legújabb rendezése a Dada Cabaret, Matei Vișniec azonos című darabjának átdolgozott változata. Ahogy a dadaisták zenei hatású hangversei, hangzavarba torkolló szimultán versei vagy lármazenei produkció hű tükröt mutatnak a háborús Európának, úgy a Maladype Színház produkciója is tű pontos és húsba vájó reflexió a XXI. század agresszív világának. 

Érzelmi hullámvasút, széteső-, majd újra összeérő szálak kavalkádja, struktúrába rendezett bolondéria öt kiváló színész interpretációjában. A rendező magas elvárást támaszt a nézővel szemben, hisz az előadás két órája alatt egy pillanatra nem engedi el a figyelmet. Hatalmas tudásanyag és feszes tempó, nincs egy pillanatnyi pihenő. Nézőként az volt az érzésem: egy vaskos lexikon kellene, hogy követni tudjam a rengeteg impulzust, információt, melynek feldolgozására akkor és ott képtelen vagyok.

Azóta is foglakoztat az előadás, így aki velem együtt úgy érzi: kész elmerülni az elsőre logikátlannak tűnő őrületbe, alámerülni a gúny és az önirónia világába, annak január 10-én az Átrium Filmszínházban a helye. 

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://forgottenman.blog.hu/api/trackback/id/tr5312094673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Colette75 2017.01.06. 12:47:25

Hat színész:) De én is csak ajánlani tudom!

Forgotten man 2017.01.06. 18:04:53

@Colette75: Kedves Colette, köszönöm az észrevételt. Farkas Gábor Gábriel muzsikus, aki valóban aktív részese az előadásnak, de hivatását tekintve nem csepürágó. Ennek fényében nem helytelen az állításom, mely szerint: öt színész dolgozik az előadásban.